A templom
története

„HIVJA E HARANG/
MEGTÉRÉSRE A BÜNÖSÖKET.
HIRDESSEN EVANGYÉLIUMOT AZ
EMBEREKNEK ÉS SZABADULÁST
A PORBASUJTOTT/
MAGYAR NEMZETÜNKNEK.”

Részlet,

a “Feltámadás Temploma” felszentelésének

75. évfordulójára megjelent kiadványból.

A füzet teljes anyaga itt található

Templomépítés Angyalföldön
A két világháború közötti időszakban 29 templom vagy imaház épült fel a mai Budapest területén. A református hívek lélekszáma jelentősen megnőtt, mivel a trianoni békeszerződés következtében Magyarországtól elválasztott területekről nagyon sok református hívô érkezett az akkori fővárosba és elővárosaiba.

Az Angyalföldi Missziói Egyházrész munkájának megindulásakor célként fogalmazódott meg a templom, parókia és egy tanoncotthon létesítésének a terve.

Az első templomépítési bizottság 1926. június 3-án alakult meg, amely meghatározta az építési sorrend prog­ramját. E szerint elsőként a parókia építésére kerülne sor, ezt követően a templomot, majd a tanoncotthont építenék fel. Ennek a bizottságnak több neves tagja közül megemlítendő Kandó Kálmán világhírű gépészmérnök.
Az építkezés kezdőtőkéjét, a Budapest városvezetése által 1927. március 3-án jóváhagyott 72.000  pengő összegű  se­gély biztosította.
Az 1927. május 8-án kiírt pályázat alapján Padányi Gulyás Jenő és Gothard Zsigmond építészmérnökök tervezhették meg a felépítésre váró épületeket. 
A Frangepán utcában a templom és a parókia építkezése 1927. november 20-án az alapkő letételével kezdődött meg. 1928. májusában felépült a mai napig álló parókia. 1930. őszére a templom is tető alá került.

Szabó Imre esperes az 1932. október 19-én tartott egyházmegyei közgyűlésen a következő szavakkal jellemezte az aktuális helyzetet: 
»Angyalföld. Tipikus munkásgyülekezet. Temploma tető alatt, vakolatlan puszta ablakrésein át fütyül a szél, de tornyában a harang már szól. A puszta falak szemrehányóan néznek be ránk a város széléből,  s a sűrű egymásután emelkedő három új kegyúri templom között mezítelenül meghúzódva kérdi: hát engem ki fog és mikor felöltöztetni?«
A templom  felépítésének befejezése a világgazdasági válság elmúltával, 1933-ban vált újra lehetségessé Szabó Imrének,  a Budapesti Református Egyházmegye esperesének segítségével.
Az esperes életrajzírója, Draskóczy István 1968-ban írt könyvében jegyzi fel e szavakat: »Ravasz Lászlónak Isten a gondolkodásnak, az igazság kutatásának nagy adományát adta. Szabó Imrének a tettek ajándékát. Nem hamleti és donkihotei módon, hanem olyan öltözetben, hogy egyiköknél a gondolat ragyogott át a tetteken, a másikuknál tetteket öltött minden gondolat.«

A felépített templom bejáratát kerek alaprajzú harangtorony adja, a téglalap alaprajzú belső tér két rövidebb oldalán egy-egy karzat épült. A maihoz viszo­nyítva a harangtorony csúcsa magasabb és karcsúbb volt.
A bejárat felőli karzat alatt két vörös márványból faragott, az építkezésnek emléket állító tábla található. A szószék és az úrasztala – Gál Lajos lelkipásztor adománya – , a bejárattal szemközti karzat elé került.

Az templom felszentelését 1933. december 10-én megtartott ünnepi istentisztelet keretében Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke végezte. A kor szokásainak megfelelően a templom nevet kapott: Feltámadás temploma.”