MUNKATÁRSAK

Diakónus

Bartal Zsuzsanna

Gyerekkoromban éreztem, hogy diakónusnak kell lennem. De valahogy mégismás segítő szakmába sodródtam, valamiért nem akartam diakónusként dolgozni.

2008-ig is visszanézve viszont azt mondom, kegyelem, amikor valaki Istennek szolgálhat. Felelősség, de kegyelem is! Kegyelem, hogy szeretem a munkám.
Hálát adok, hogy Isten – úgymond – ide sodort.
A nehéz, hogy sokszor akkor van munkám, amikor más pihen. Nehéz így a Húsvét és a Karácsony elsősorban. De Hála Istennek olyan családom van, akik tudják, hol dolgozom, s a családi ünnepeket ehhez igazítjuk közösen. Így kislányom sem szenved igazából hiányt ezen a téren. Panka pici kora óta abban
él, hogy Isten van, s hogy fontos része az életünknek.

Hitoktatók

Barczi Julianna

Egy csendes kis faluban éltem Pálfán a 17 éves lányommal. A Pálfai Református Gyülekezet tagja voltam 2005 óta.

12 évet a helyi Tölgyfa Otthonban dolgoztam foglalkoztatóként, sérült emberekkel. Sokat tanultam ez idő alatt tőlük, megtanultam az alázatot, a tiszta őszinte szeretetet, s azt, hogy mik az életben az igazi értékek.

Ez idő alatt rendszeresen foglalkoztam gyerekekkel, a gyülekezet révén táborokat, kreatív foglalkozásokat szerveztünk. Rájöttem, hogy nekem gyerekekkel kell foglalkoznom. Sokan mondták, hogy jól csinálom, amit csinálok, a gyerekek is szerettek és én is őket. Mindezek miatt a hitoktatói képesítésem megszerzése után munkát váltottam. Három éve a falunkban és a szomszédos faluban tartottam a hittanórákat a gyerekeknek. A három év alatt azt tapasztaltam, hogy a gyerekeknek annál több kell, mint hogy én átadjam a tananyagot.

Sok gyerek küszködik mindenféle lelki problémával. Úgy gondoltam kevés a tudásom, hogy segítsek, ezért két év alatt elvégeztem a mentálhigiénés lelkigondozói képzést. Jelenleg úgy érzem, a szakmai fejlődésem érdekében tovább kellett lépnem, s Pesten az iskolában, gyülekezetben sok kihívás vár rám mind a hittanoktatás, mind a lelkigondozás terén.

Sokat gondolkozom azon, hogy vajon Isten, milyennek képzelt el. Az biztos, sok munkája van velem. Nem vagyok egy könnyű eset, de azért titokban remélem, hogy egy kicsit közelítek hozzá :).

Daruháziné Szabó Krisztina

1965-ben születtem Budapesten, görögkatolikus családba. Sok minden után 1993-ban talált rám az Úr a Pesterzsébet Központi Református Egyházközségben, és az Ő kegyelméből ekkor térhettem meg. Ott konfirmáltam 1994-ben és a gyülekezet tagja voltam 2005-ig.

Mivel megtérésemmel életem irányítása is az Úr kezébe került, meghoztam életem első hitbeli nagy döntését, és nem fejeztem be tanulmányaimat 9 szemeszter után az ELTE TTK biológia-kémia szakán, hanem férjem kérésére családanyaként éltem tovább lányainkkal.

Közben elköltöztünk, és az Úr vezetésével a Nagyvárad téri Református Egyházközségbe kerültünk 2005-ben. Ennek a gyülekezetnek vagyok ma is szolgáló tagja. 2009-ben férjemet hazahívta az Úr, ezután kezdtem részt venni a gyermekek közti szolgálatban. Először az óvodás csoportban segítettem rendszeresen egy VISZ munkatárs mellett, akitől nagyon sokat tanultam. 2011-ben elvégeztem a Vasárnapi Iskolai Szövetség óvodás tanfolyamát, és ezután már én magam is tartottam gyermekórát. 2011-ben értettem meg, hogy az Úr főállásban is a gyermekek közötti szolgálatra hív, ezért befejeztem félbehagyott tanulmányaimat a KGRE Tanítóképző Főiskolai Karán levelező hittanoktató szakon. 2013-ban diplomáztam. 2013-2018 között a Pasaréti Református Egyházközséghez tartozó iskolákban szolgálhattam és Nagyvárad téri gyülekezet óvodáiban. A 2018/19-es tanévben a Nagyváradtéri Egyházközség hitoktatója voltam.

Köszönöm az Angyalföldi Református Egyházközség vezetésének bizalmát, és szeptembertől igyekszem legjobb képességeim szerint szolgálni hitoktatóként ebben a gyülekezetben.

Gőczi Enikő

Kárpátalján, Beregrákoson születtem. Gyermekkoromtól kezdve Isten közelében nevelkedtem, édesanyámnak hála ezért.

Általános iskola után a Munkácsi Szent István Katolikus Líceumban tanultam, és az ott vallási téren tapasztaltak alapján fogalmazódott meg bennem a gondolat: „jó, hogy én református vagyok, egyszerűbb utat ismerek az Atyához”. Ezek után pedig azt is eldöntöttem, hogy azt az „utat” szeretném jobban megismerni, a Bibliát tanulmányozni.
Így jelentkeztem a Sárospataki Reformtus Teológiai Akadémiára 2013-ban. Másodévesként már a helyi gyülekezetben, Beregrákoson taníthattam a gyerekeket. Közben a szomszéd gyülekezetben kántorra volt szükség, és hamarosan azt a szolgálatot is én végeztem. Bizonytalan voltam, hogy túl sokat vállaltam, de az Úr megáldotta ezeket az éveket, mert volt időm mindenre, a tanulásra és a szolgálatokra is két gyülekezetben.

2014 nyarán férjhez mentem, és boldog házasságban élünk férjemmel ma is. 2016-ban megszületett kislányunk, Emőke. Ugyanebben az évben szereztem meg a diplomámat is. Egy év szünet után újra hitoktatást vállaltam a gyülekezetben, de közben a férjem már külföldön állt munkába. Megpróbáltatásokkal teli időszak volt ez, és arra a következtetésre jutottunk, hogy jobb lenne a családunknak együtt. Elhatároztuk, ha sikerül hitoktatói állást találnom Budapesten, akkor kiköltözünk.

Így lettem az Angyalföldi Református Gyülekezet hitoktatója. Ez egy hosszú út volt nekem és a családomnak is, viszont csak az Úr bátorítására figyelve érhettem (érhetek) csak célba „Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Móz 31:8) Várom, hogy megismerjem a gyermekeket, és ők pedig az általam elmondott történetek alapján kezdjék el megismerni Istent. Hiszen nincs más, ami ennél fontosabb lehet!

Vajda Attila

1995-ben születtem Délvidéken, Topolyán. Általános iskolai tanulmányaimat a szülővárosomtól 20 km-re levő Bácsfeketehegyen végeztem, középiskolai tanulmányaimat pedig a szülővárosomban, mint mezőgazdasági technikus.

A családom egészen kiskoromtól kezdve aktívan nevelt a gyülekezeti életre, aminek köszönhetően a középiskolában úgy döntöttem, hogy ezen irányvonalon szeretném az életem kiépíteni. Valami olyat szerettem volna, amellyel az Urat szolgálhatom, de a lelkipásztori hivatásra nem éreztem belső elhivatottságot. Ezért Isten elé vittem a bennem levő kérdéseket, és a választ meg is kaptam. Tizedikes koromban, az otthoni gyülekezetben egy gyermek evangelizációs tanfolyamot szerveztek, ahová én is meghívást kaptam. A tanfolyam elvégzése után nem is volt bennem kérdés, hogy mi szeretnék lenni.

A középiskola végeztével a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karára jelentkeztem református hittanoktató szakra. Sikeres felvétel után 2014-ben megkezdtem tanulmányaimat a főiskolán. Már a főiskolás éveim alatt is örömmel végeztem szolgálatot a hittanoktatásban. Először Nagykőrösön tanítottam egy állami iskolában heti egy órában, ahonnan Kecskemétre kerültem két, szintén állami iskolába városi óraadó hittanoktatóként. A főiskola végeztével a Kecskeméti Református Egyházközség főállású hittanoktatója lettem, és  egy esztendeig oktattam hittant két iskolában és két óvodában. Összesen három évet hitoktattam Kecskeméten, és úgy érzem, hogy ez alatt a három év alatt hitben és szakmaiságban is sokat tudtam fejlődni.

Angyalföldre azért jelentkeztem, mert szerettem volna egy kisebb gyülekezetben is kipróbálni magam, illetve valahol máshol is kamatoztatni a megszerzett tudást, tapasztalatot. Bízom benne, hogy szép létszámban tudunk új gyerekeket is integrálni a gyülekezetbe, ezzel is a jövő gyülekezetét építve.

Fontos a Hittan oktatás. Elsősorban azért, mert a gyerek a pedagógustól olyan erkölcsi nevelést kell hogy kapjon, melynek a pedagógus által birtokosává válhat. A hit átadása végett nagyon fontosnak tartom a hittanórákat, mivel hallottam már olyan példát, hogy a gyermek egy hittanóra alkalmával jutott el oda, hogy rábízza magát Jézusra. És ez nem csak a gyermek számára hatalmas öröm, hanem a hittanoktató számára is, hisz lényegében ez a hittanórák célja.